Andornaktálya

Október elseje az idősek világnapja. Az ENSZ kezdeményezésére 1991-óta ezen a napon
megemlékezünk a Föld több mint hatszázmillió hatvan éven felüli lakosáról.
Szép kezdeményezés volt ez akkor, és szép szokássá vált azóta.
Különösen a magányosan élő, sok gonddal, betegséggel küszködő idős embertársaink azok,
akiknek valóban szüksége van arra, hogy legalább ezen a napon gondoljanak rájuk, jó szóval
köszöntsék, meghallgassák őket.
Biztosan jól esik ilyenkor mindenkinek a köszöntés, a szép idézetek, szavalatok, a kedves
virágcsokor, de abban is biztos vagyok, hogy az év többi napján is nagyobb figyelmet
érdemelnének.
Régen a generációk együtt éltek, az idősek megtalálták helyüket, feladataikat a családban. Még
betegen, ápolásra szorultan is érezhették a család szeretetét, és hozzájárulhattak valamivel a
közös dolgokhoz.
Emlékszem, hogy gyermekoromban nagymamám zoknikat stoppolt, amikor már másban nem
tudott segíteni.
Ma az a gyakoribb, hogy egyedül maradnak a házban az idősek. Nincs idő meglátogatni őket,
még telefonálásra se mindig jut idő, pedig mindenkinél ott a mobiltelefon.

Ez a nap alkalmat ad arra, hogy a lelkünkbe nézzünk, hogy a családunkban, környezetünkben élő
idős emberek nem kaphatnának-e tőlünk nagyobb figyelmet.
Akkor lesz jó, ha elégedettek leszünk magunkkal és kapcsolatainkkal, hiszen életünk
minőségének hű tükre kapcsolataink milyensége.
 

Úgy értesültem, hogy egy kábeltévés vállalkozás fejlesztéseket tervez a faluban. Köztudott, hogy közeledik a digitális átállás időpontja, a hagyományos tévézésnek búcsút mondhatunk, csak idő kérdése. Ez az új szolgáltató jó lehetőség lehet sokak számára.

Ha igaz, az önkormányzat is kap egy csatornát, ahol végre gyorsan, korrekten, igényesen informálhatja a település lakóit.

Ezek jó hírek, de elgondolkodtató, hogy nem ülünk így is eleget a tévé előtt? Nem tölthetnénk másképpen ennek az időnek legalább egy részét?

A minap olvastam egy felmérést, hogy milyen keveset beszélgetnek az emberek, állítólag naponta 9 percet szánunk családi beszélgetésekre átlagosan. Jól van ez így?

Aki belegondol, az biztosan egy kicsit el is szégyelli magát, hiszen mindannyian nap mint nap elkövetjük ezt a hibát.

„Mindjárt meghallgatlak, csak még ezt befejezem…

-         Ezt még megnézem, és utána beszélhetünk…

-         Sietek, mert kezdődik a …”

Most, hogy pár napunk van csak a választásig, szóba került-e már otthon, hogy kire lenne jó szavazni? Ki lenne a legalkalmasabb? Kivel járna igazán jól a falu?

Egy-egy ilyen kis családi beszélgetés során kérdések fogalmazódhatnak, lehet érvelni, meggyőzni a másikat. Másként láthatja a huszonéves fiatal, és másként a nagyszülő. Aki bizonytalannak érzi magát, még van alkalma tájékozódni. Írhat, vagy az unokájával írathat egy e-mailt egyik, vagy másik jelöltnek. A lényeg, hogy október 3-án jöjjön el mindenki a családból, és szavazzon a saját, végiggondolt döntése szerint!

Ha valakiben maradt még kérdés felém, akkor várom jelentkezését a

megyeri.zoltan.sandor@gmail.com címen.

Hány vállalkozás működik Andornaktályán?

Ha feltenném ezt a kérdést egy helybelinek, vajon mit felelne? Fel tudna sorolni néhányat?

Biztosan ismer mindenki párat, de tudnám-e hirtelen, hogy kihez is forduljak, ha elromlik otthon egy háztartási gép, vagy kisebb munkához megbízható iparost keresek.

Tudom-e hogy itt, Andornaktályán is megvehetem ezt, vagy azt, s nem kell Egerbe utaznom. Sőt vásárlás közben pár emberi szót is válthatok a helyi aktualitásokról.

Tegyük fel, hogy tudom, és itt vásárolok, és helybeli szolgáltatásokat veszek lehetőség szerint igénybe, gondolok-e közben arra, hogy ezzel tulajdonképpen ezeket a vállalkozásokat, és közvetve településem fejlődését támogatom? (Tételezzük fel, hogy ezek a vállalkozások bevallják és be is fizetik az iparűzési és a kommunális adójukat)

És azt is tudom, hogy ezzel bezárul a kör. A lakóhelyemnek több saját forrása lesz, amellyel ha a választott testülete jól sáfárkodik, jut fejlesztésekre, pályázik, támogatja a település vállalkozóit …

Persze ez a „kör” magában rejti annak a veszélyét, hogy „tagjai” a másikra mutogatnak, hallottunk már ilyet:

„majd ha lesz ilyen és ilyen szolgáltatás, bolt, akkor nem megyek be Egerbe ”,

„majd ha befizetik az adót megcsináljuk”,

„majd ha az önkormányzat ezt és ezt biztosítja”!

Az egymásra mutogatás nem visz előbbre.

Minden szereplőnek megvan a maga szerepe és felelőssége, de a kezdeményezőnek mindenképpen az önkormányzatnak kell lennie. Hogy miképpen, arról néhány hét múlva remélem, mindenki meggyőződhet.

Egy aktualitás:

Elkészült a falu szélén álló Mária szobor, korábban írtam már róla.

Sokakkal találkoztam és beszélgettem az elmúlt hónapban.

Úgy érzem, hogy a településünk lakossága és polgármesterjelölt társaim is pontosan megfogalmazták azokat a falunkat érintő problémákat, amelyeket meg kell oldanunk.

A teendők sorrendjét, a feladatokhoz rendelhető összegek, a közakarat és a jó szándék is befolyásolják.

Nehéz most ígérni, talán felelőtlenség is, hiszen olyan változtatások, változások előtt állunk, ahol a települési önkormányzatok inkább további elvonásokra, mint támogatásokra számíthatnak. Átalakul a közigazgatás szerkezete, a megyei kormányhivatalok felállása után a járások is újraélednek, de a feladatok elosztásáról és a források alakulásáról jelenleg semmit sem tudunk.

Óvatos vagyok az ígéretekkel, hiszen nem látok a jövőbe.

Egy dologról viszont biztosíthatok mindenkit, aki rám szavaz:

A település gondjai, megoldásra váró feladatai ismertek, a különbséget az jelenti, hogy hogyan végezzük el ezeket.

Nem elég „kipipálni”, hogy megvagyunk vele, annak időre és jól, költséghatékonyan, és mindenki megelégedésére szolgáló módon kell elkészülnie.

Én arra teszek ígéretet, hogy megválasztásom esetén a legnagyobb körültekintéssel fogok eljárni minden olyan ügyben, amellyel az önkormányzatnak foglalkoznia kell.

Holnap testületi ülést tart az önkormányzat. Ez lesz az utolsó.

Mivel csak pár nap van hátra a választásig, így meglehetősen formális kellene, hogy legyen. Úgy gondolom, hogy amit négy év alatt nem sikerült elintézni, megvalósítani, eldönteni, azt már nem is kellene az utolsó pillanatban.

Természetes, hogy a napirend szerinti témákban a tájékoztatást meg kell hallgatnunk, de a költségvetést befolyásoló, a jövőre kiható kérdésekben már nem lenne szerencsés döntéseket hoznia ennek a testületnek.

Egy hét múlva választ a falu. Ismerjük a jelölteket, akik közül kiválaszthatjuk a 6 fős testület tagjait és a polgármestert. A nevek ismeretében biztosra vehető, hogy a következő testület összetétele többségében új arcokból áll. Hogy a polgármester személyében tapasztalhatunk-e változást, azt nem tudom. Négyen vagyunk, akiknek szándékában áll felváltani őt.

A falu többsége biztosan változást szeretne, hiszen már négy éve is így volt, akkor Daru Sándor a szavazatok 37,81%-át kapta (én akkor 35,02%-ot).

Lásd.: http://www.valasztas.hu/onkval2006/hu/10/10_0.html

A többség tehát akkor is és most is a változást akarta/akarja. Akkor megoszlottak a szavazatok, így polgármesterünk folytathatta munkáját.

Remélem, hogy most másképp lesz. Fontos, hogy minél többen jöjjenek el a szavazásra, hogy az eredmény valóban kifejezze a választói akaratot.

És fontos az is, hogy a rokoni, baráti kapcsolatokon felülemelkedve a falu közösségének érdekeit szem előtt tartva hozza meg mindenki a döntését, és a szavazófülke magányában annak a neve mellé tegye azt az X-et, akibe leginkább a bizalmát helyezné.

Minden szavazó számára ez a „mozdulat” az, amit most megtehet (és meg is kell tennie) a települése, lakóhelye érdekében.       

A másik kérdés természetesen az, hogy kikből áll majd a 6 fős testület. 21 jelölt közül választjuk ki őket.

Én olyan emberekre fogok szavazni, akiknek a tudása, eddigi tapasztalata, hozzáállása, emberi tulajdonságai azt sejtetik, hogy önzetlenül, nyitottan, felelősségteljesen képesek és készek a falu és annak lakói érdekében tevékenykedni.

Nem lesz könnyű döntenem, de abban bízom, hogy végeredményben olyan testület áll össze, akik tudnak együtt dolgozni és készek meghallgatni, megérteni, esetenként meggyőzni társaikat a közös cél, Andornaktálya fejlődése érdekében.

• Óvodások (3-6 év)
• Kisiskolások (7-11 év)
• „Nagyobbak” (12-18 év)