Véradás volt Andornaktályán.
Levélben hívtak vért adni, hiszen voltam már máskor is.
Igaz, hogy rendszeres véradónak nevezzem magam, talán túlzás, hiszen most másodszor voltam itt a faluban szervezett véradáson, de fiatal koromban a katonaságnál, majd főiskolás éveimben gyakran adtam vért.
Jó, hogy hívtak, mert lehet, hogy a plakát felhívására nem mentem volna el. Ebben a rohanó világban biztosan mások is úgy mentek el a plakát mellett, hogy rá se pillantottak, így nem csoda, hogy még húszan se voltunk az iskola tornatermében berendezett véradáson.
Szükség van a vérre, mindannyian tudjuk, de elgondolkodtató, hogy ez a véradó stáb (5-6 ember) három órát töltött itt, és talán 8-9 liter vérrel távoztak. Ez a csapat ennyi idő alatt akár 50-60 litert is képes lenne levenni. Mi az oka, hogy nálunk ekkora az érdektelenség?
Vajon csak ebben?
Meg van-e az akarat, hogy változtassunk ezen (is)?
