Túl vagyunk az idei szüreti napon.
Hogy milyen volt? Hogy sikerült? A válasz talán attól is függ, hogy a válaszadó hibákat keresett-e vagy jól szerette volna érezni magát.
Hosszú listát lehetne összeállítani mindabból, amit másképpen lehetni csinálni, érdemes is lenne beszélnünk róla, tanulni a hibáinkból.
Most mégis inkább arról írnék, hogy jó volt látni szombat délután ezt a sok embert, láthatóan jól érezték magukat. A színpad előtt ülőknek tetszett a műsor, mások poharazgatás közben jókat beszélgettek, és külön öröm volt látni, hogy milyen sok gyermek volt kint.
A gyermekek kapcsán meg kell említenem, hogy szépen lezajlott a rajzverseny, 23 pályamunkát értékelt a zsűri. Külön köszönet a díjakat felajánlóknak: Települési Önkormányzat, Agria Papír Kft., Könyvtár, Házibazár, Bányai Gáborné és Sáfránné Veres
Veronika.
Ha már a köszöneteknél tartok, akkor mindazokat megilleti, akik reggel eljöttek és részesei voltak az első „MEDDIG ÉR A FALU?” akciónak.
Az idei „eredményünk” 90 méter volt, ami lényegesen jobb is lehetett volna, de ne legyünk telhetetlenek. Ez az „alapcsúcs”, jövőre ezt fogjuk megdönteni!
Köszönöm, azoknak akik, hittek abban, hogy erre a jelképes összefogásra igenis lesznek, akik megmozdulnak és kijönnek, kezet fogva láncot alkotnak.
Minden kezdet nehéz, és biztos vagyok abban, hogy jövőre többen leszünk!
