Nem minden nap tudok úgy leülni a számítógép elé, hogy a blogomba is írjak, pedig téma bőven akad. A napokban több emberrel is beszélgettem az iskoláról, e-mailben is kérdezték, hogy mi az én véleményem a kormány szándékáról, hogy a bezárt falusi iskolákat újra fogják indítani. „Akkor megint lesz iskola Andornaktályán?” szegezték nekem a kérdést.
Hogy mi is a válaszom erre, azt szeretném egy kicsit bővebben kifejteni a közeljövőben.
Ma szabadságon voltam, a délelőtt fűnyírással telt, majd leültünk ebédelni a tornácon. Ritka alkalom, hogy munkanap megtehessük, hogy kint a szabadban együtt ebédeljünk, most sikerült. Sajnos az idillt jelentősen rontotta, hogy a közelben egy dolgos szomszéd ellenállhatatlan kényszert érzett a tűzgyújtásra.
Sokszor elmondtam már erről a véleményemet. Arról is, hogy egyáltalán szükség van-e az égetésre (lásd. komposztálás), de ha mégis, akkor mit, hogyan és mikor. Kulcsszavak a témában: száraz-e amit égetni akarok?, van-e benne műanyag (mérgező-e)?, Fúj-e és merre a szél?, Mit csinál a szomszéd? (ebédel a teraszon, kiteregetett, kitette az ágyneműt szellőzni, stb.) és még sorolhatnám.
Lehet, hogy ismeretterjesztő előadásokat is fogunk szervezni például komposztálás, szelektív hulladékgyűjtés és egyéb környezetvédelemhez kapcsolható témákban.
Biztos vagyok abban, hogy nekem is sok hasznosat tudnak majd mondani a szakemberek, és akik már csinálják, előttünk járnak. Egy biztos, én szívesen fejlődnék ezekben a dolgokban is, hajlandó lennék időt és energiát is fordítani rá.
Önök hogy vannak ezzel?
Augusztus 20. Andornaktályán.
Az nem is kérdés, természetesen szükség van ünnepekre. Fontos, hogy itt helyben, Andornaktályán is méltóképpen ünnepeljünk. Szeretném, ha minél több ember fontosnak érezné, hogy jelen legyen ezeken az ünnepeken.
kiheverte a nyár eleji esők terhelését, most már szépen zöldell, de biztosan emlékeznek még az „andornaktályai-tóra”. Költséges teendők várnak még errefelé is a falura, hiszen csak ideiglenes megoldás az, amit a pálya mellett láthatunk. Nem halogatható annak pontos felmérése, hogy hol számolhatunk a víz pusztításával. El kell készíttetni a terveket és mielőbb nekilátni a vízelvezető rendszer korszerűsítésének.
Néhány napra ismét kimaradt a blogírás, mert elutaztunk. Bár volt internet, nem vittünk magunkkal számítógépet.
Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, úgy gondoltam, hogy mindennap igyekezni fogok egy-egy gondolatot hozzátenni. Hát ennyit a fogadkozásokról. Azért szeretném megosztani mindenkivel, aki egy kis időt rám szán, hogy miért nem jelentkeztem. Kicsit világot láttam. Felső-Ausztriában voltunk. Jó volt látni a rendezett településeket, a megművelt földterületeket. Bárcsak mi is ebbe az irányba tartanánk!
