Ismét eltelt két nap, már belül vagyunk a 70-es számon. Tegnap nem írtam semmit. Kedves kiscicánk nem lett jobban, így most az állatkórházba vittük. Elbódították egy kicsit, vért vettek tőle és bekötöttek neki egy infúziót. Éjszakára ott tartották.
Az eredmény nem bíztatott. Idegrendszeri megbetegedés, fertőzés, teljes egyensúly-összeomlás. Döntenünk kellett…
Jó három évvel ezelőtt vékony, bátortalan nyávogást hallottunk. Talán két napba is beletelt, hogy egy kis tálban kitett tej hatására előmerészkedett, addig csak a hangját hallottuk. A nevét is innen kapta: „Nyafi”. Nagyon megszerettük, sok kedves percet szerzett nekünk. Kinti cica volt, igazi vadóc, de reggelente már várta a tejet és a cicatápot, amit aztán napközben többször is kikövetelt nyávogásával, csakúgy, mint alkalmanként egy kis simogatást.
Kutyánkkal nagyon megkedvelték egymást, dörgölőzés, pofozkodás, kergetőzés napi rutin volt. A hideg téli napokon bizony labradorunk radiátorként is szolgált.
Már most nagyon hiányzik!
Legyen sok örömöd az örök vadászmezőkön Nyafi!
Ma délelőtt tíz órára megnyitóra voltam hivatalos. Talán többen felfigyeltek a szorgos munkára, ami a hivatal előterében folyt. Kialakításra került egy tér, ami a falunkban ma még különlegességnek számít. Megoldották a vízelvezetést, a tér díszburkolatot kapott, az autók és kerékpárok még szokatlan rendben parkolhatnak. Padok, pihenőszigetek kerültek kialakításra. Középen két zászlórúd keretezi a Bükkből származó hatalmas sziklát, amelyre felirat és a település címere került. A tér sarkában egy kis szökőkút található. Aki teheti sötétedés után is nézze meg.
A megnyitó szinte családias légkörben zajlott, bár egész komoly sajtóérdeklődést tapasztalhattunk.
Tudom, hogy nagyon sok megszépítendő, felújításra váró területe van a falunknak. Nem hiszem, hogy akad olyan része, ahol ne találhatnánk tennivalót. Biztosan vannak, akik kritikával illetik a település vezetését, hogy miért pont ezzel kezdte?
Mivel az elmúlt négy évben én is részt vettem a testület munkájában, mint önkormányzati képviselő, így nyomon követhettem az ide vezető utat.
Ez a tér pályázati pénzből készült (90 %-os támogatással), tehát az önkormányzatnak csak az önrészt kellett biztosítania. A település vezetése több pályázatot is benyújtott, ez a projekt nyert, de például az új ravatalozó építése nem kapott támogatást.
Örüljünk annak, hogy legalább ez (bár a szélsőséges időjárás megnehezítette a kivitelezést) megvalósult, és egy olyan tér szépült meg, amelyre eddig egyáltalán nem lehettünk büszkék.
Hiszem, hogy a jövőben több új pályázati lehetőség nyílik meg a településünkön tevékenykedő vállalkozások, és az önkormányzat számára. A hírek biztatóak, de a konkrétumokra még várnunk kell.
Amennyiben az őszi önkormányzati választáson bizalmat kapok, úgy legjobb tudásommal azon leszek, hogy minél több pályázati forráshoz jussunk. Pályázati pénzek nélkül elképzelhetetlen bármilyen önkormányzati fejlesztés, még az azokhoz szükséges önerő előteremtése sem lesz könnyű feladat. A helyi vállalkozások pályázati forráshoz segítésére ugyancsak nagy szükség lesz, hiszen az ő fejlődésük hosszabb távon adóbevételeket növel, munkahelyeket teremt, stb.
DE! Nagyon fontos lenne közösen átgondolnunk a településünk jövőképét, hogy mit szeretnénk itt elérni, milyen környezetben szeretnénk élni és meghatározni az ehhez vezető utat. Még fontosabb lenne a pályázati lehetőségeket úgy kihasználnunk, hogy a pályázatok megvalósítása ne cél legyen, hanem a célunkhoz vezető eszköz.
Ön hogy gondolja?
