A mai nap a fűnyírásé volt.
A héten nem volt rá időm, és mivel zajos a gép, ezért szerettem volna szombaton be is fejezni, hogy ne maradjon vasárnapra.
Úgy óránként, megálltam egy kicsit. Amíg megpihent a fűnyíró, én is leültem a tornácon. Az első években sokkal tovább tartott ez a munka. Hiába, városi gyerekként, nem sok tapasztalatot szereztem korábban a kerti munkákat illetően, amióta itt élünk, azóta tanulgatom.
Egy sor gondolat kavarog még bennem ezzel kapcsolatban, de ezek megfogalmazását inkább későbbre halasztom (estére készen lettem a fűnyírással, és kellően el is fáradtam).
