Augusztus 20. Andornaktályán.Szép napra ébredtünk. Ki korábban, mások kihasználták, hogy nem kell munkába sietni, így lustálkodásra is futotta. Bevallom én a második csoportba tartoztam, de azért időben odaértem a templomhoz. A Falukórus a park fái alatt próbált, kihasználták még az időt a mise kezdetéig. Az Asszonykórus tagjai is gyülekeztek, beszélgettem is néhány tagjával. Remélem, hogy nem neheztelnek rám. Sajnos az Andornaktályai Hírek legutóbbi számában hiányosan jelent meg a Szüreti Nap programja. Én hibáztam. Természetesen fellép majd az Andornaktályai Asszonykórus, de a nyomtatásból kimaradtak. Ezúton is elnézésüket kérem érte.
A misén az evangélium az okos emberről szólt, aki a házát sziklára építette. Mt. 7,24-29
Péter atya beszélt első királyunkról, az ő személyes tragédiájáról, amikor fiát Imre herceget elvesztette, és arról, hogy országát Mária oltalmába ajánlotta.
Az ige és Szent István között, aki történelmünk igazodási pontja, aki mindnyájunk szemében az összefogás embere, világos a kapcsolat. Ha követjük példáját, nem kell aggódnunk, hiszen első királyunk sziklára építette művét: országát, és az szilárdan állja a történelem viharait. 
A misén Korózs Péter atya megáldotta a nemzetiszín szalaggal díszített kenyeret, majd a körmenet a felújított kereszthez vonult, ahol kis ünnepség keretében felszentelték azt.
A helyi ünnepség véget ért, mindenki hazasietett, de biztosan másokban is gondolatokat ébresztett mindaz, amit ezen az ünnepen hallott.
Spányi Antal székesfehérvári püspök gondolatait hívom segítségül:
„ Őseink, Szent István és a többiek az ezredév alatt megtették, amit tehettek. Többnyire jól, mert vagyunk, és még itt vagyunk.
Most rajtunk a sor. A jövő és a jelen is azon múlik, mi mit teszünk, és hogyan tesszük azt. Ma nemcsak emlékeznünk, de tanulnunk is kell! Tanulni lelkiismeret szerinti életet. Felelősséget múltért és jelenért, de jövőért is. Életet, melyben nem magunknak élünk, hanem életünket a sajátunkénál nagyobb céloknak adjuk. Hiszen ma is kérdés: megtartjuk-e értékeinket, hűek maradunk-e igaz hagyományainkhoz, felelősséggel végezzük-e a dolgainkat, tudunk-e nem önző módon gondolkodni és cselekedni?”
